Ars Vivendi – mert élni s kell tudni

Egyszer volt, hol nem volt egy kis bár. Nagyon kicsi volt, ill. nem az volt hogy kicsi, de nagyon jól el volt rejtve. Freddie nevű barátnőm mindig oda járt, gyermekkori barátnőmmel inkább táncolni akartunk menni. Freddie nem volt oda a táncért, mi még nem nagyon oda voltunk az üldögélesért. Azért mentem ki hétvégén (s suli szünetben csütörtökön s – ha maradt még pénzem – kedden is) hogy tudjak mozdulni. Üldögélni otthon is lehetett, vagy suliban. Freddie mindig emlegitette ezt a csodálatos helyet, én pedig mindig lemondtam neki. Így ment kb. három hónapig. Addig amíg össze nem futottunk Freddievel a belvárosban. Egy hapsival volt, s rabeszéltek minket (gyermekkori barátnőmet s engem) hogy legalább bele nézünk hozzájuk. Gyermekkori barátnőm s nekem ilyen szórakozási szempontból nagyon hasonló ízlése volt, s mivel neki volt a kocsija (apukájaé, egy fehér Opel Rekord vörös székekkel amit gyermekkori barátnőm barátnője úgy nevezte hogy “vén strici kocsija”). Akkor úgy döntetünk ha egyikünknek nem tetszik, a másiknak sem tetszeni fog, szóval nem lesz konfliktus, akkor megyünk.

Hosszú történetnek vége, nem épp nagy elmény volt. Tizenöt evvel idősebb voltak nálunk a törzsvendégek, mindenkinek, kivéve egy pultosnak, volt Bundesliga frizura. Bajusszal együtt járt. Mindenkinek olyan kisvárosi német tekintette volt, pont az amit mindig is utaltam. De mégiscsak mentünk vissza, mert volt ott két magyar s – bár tartott egy kis ideig – lassacskán kezdtem rájönni hogy én is magyar vagyok s mit jelent az pontosan. De nemcsak az, mai napig kapcsolatban vagyunk, s még mindig segítenek rajta az identitás keresésemre, bár lehet hogy nem is tudják hogy mennyire segítettek nekem s mennyire fontosak voltak számomra, sőt még azt vannak. Mindig érdekesnek találtam hogy mennyire életváltozó tud lenni egy esemény, a döntés hova megyünk szórakozni. Freddie barátnőmmel sajnos elveszítettünk a kapcsolatot, bár nemrégen írtam neki egy levelet ugyhogy meglátjuk hogy mi lesz. De mindig rá fogom emlékezni, s mindig hálás leszek neki azért. Mert máskülönben elpusztultam volna, akkor is ha csak három evet kellett ebben a kis városban kibírnam.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s